Előadók

Nyomárkay István 1937-ben született Budapesten.
Az ELTE professor emeritusa és a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A világhírű magyar nyelvész és szlavista, filológus kutatási területei elsősorban a dél-szláv filológia és a magyar–délszláv kapcsolatokra terjednek ki.
1979-ben védte meg a nyelvtudományok kandidátusi, 1987-ben pedig akadémiai doktori értekezését. Ezt követően az MTA Nyelvtudományi Bizottságának tagjává választották. 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagja lett. 2005-ben az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának elnökévé választották, 2008-ban pedig az Irodalom- és Nyelvtudományi Osztály elnökhelyettese lett. Tagja a Doktori Tanácsnak. 1997-ben a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába. Akadémiai és egyetemi tisztségei mellett a tudományos élet egyéb szervezeteiben is fontos szerepet játszik: 1996-ban a Modern Filológiai Társaság, 1999-ben a Magyar Szlavisták Szövetségének elnöke. 1995-ben a Magyar Nyelvtudományi Társaság országos választmányának tagjává, 2004-ben alelnökévé választották. 2000-től a Studia Slavica című tudományos szakfolyóirat főszerkesztője, emellett a Magyar Nyelv szerkesztőbizottságának tagja. 1999 és 2003 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szláv és Balti Filológiai Intézet igazgatója.
Rangos kitűntetései közül meg kell említeni a Szent-Györgyi Albert-díjat, a Horvát Köztársaság Hajnalcsillag Rendjét, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét és a Vatroslav Jagić Emlékérmet.

Dr. Pákozdi István Budapesten született 1955-ben.
1978-ban szentelték pappá. 1982-ben Rómában teológiából szerzett doktorátust a Pápai Lateráni Egyetemen.
Ezt követően 1982-1992 között prefektus és teológiai tanár volt Esztergomban, a Papnevelő Intézetben. 1992-ben vette át a budapesti Egyetemi Lelkészség vezetését, illetve a MTV katolikus műsorainak koordinálását a MKPK megbízásából. Közben a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Gyakorlati Teológia Tanszékének vezetője lett. Pápai káplán és érseki tanácsos.
Szakterülete elsősorban a gyakorlati teológia, a liturgika. Intézetünkkel az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtártudományi programja keretében működik együtt, ahol az Egyházi könyvek, liturgikus könyvek című doktori kurzust vezeti.

Dr. habil. Kis-Tóth Lajos 1953-ban született Sárospatakon.
A matematika és a pedagógia területén szerzett diplomát. Egyetemi doktorátusát 1984-ben, PhD fokozatát 1998-ban szerezte meg. 2009-ben habilitált az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógia Pszichológia Karán.
Jelenleg az Eszterházy Károly Főiskola általános és fejlesztési rektor-helyettesese. Emellett, illetve ehhez kapcsolódva rendkívül sokoldalú tevékenységet folytat: a Médiainformatikai Intézet igazgatója, az Informatikai Bizottság elnöke, a Gazdasági Bizottság tagja, a Lyceum Pro Scientiis Alapítvány kuratóriumának tagja, a főiskola vezető oktatója.
Kutatási témái a következők:
• Az informatikai műveltségterület tartalmi vonatkozásai;
• Multimédiafejlesztés és kipróbálás;
• Mérés, értékelés a pedagógiában;
• A médiakompetencia jelentősége az információs társadalomban;
• Elektronikus tanulási környezetek kialakítása.
Számos kitüntetésben részesült, többek között megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjét, a Kiss Árpád Díjat és a Hutter Ottó Díjat.

Dr. habil. Forgó Sándor, az egri Eszterházy Károly Főiskola habilitált főiskolai tanára 1952-ben született Gyöngyösön.
Mérnöki és pedagógusi végzettséggel rendelkezik. Az egyetemi doktori címet 1984-ben, a PhD fokozatot pedig 1997-ben szerezte meg, 2009-ben habilitált az ELTE Pedagógia Pszichológia Karán.
Az Eszterházy Károly Főiskola távoktatási–továbbképzési igazgatója 2002–2010 között, valamint a Médiainformatika Intézet Oktatás- és Kommunikációtechnológia Tanszékének tanszékvezetője 2009-től.
Kutatási tevékenysége több évtizedre nyúlik vissza. Kezdetben – az 1980-as években – pályaszocializációs vizsgálatokkal, kommunikációs készségek fejlesztésével, majd 1988-tól kommunikációelmélettel foglalkozott. 1993-ban tevékenysége a távoktatással bővült. Később fontos szerepet játszott a médiainformatika diszciplína alapjainak, valamint a médiakompetencia fogalomkörének kidolgozásában is. 2002-től az e-learning tananyagok minőségbiztosítási kérdéseit vizsgálta, 2007-től pedig a korszerű oktatási módszerek és I(K)T-technológiák alkalmazásának lehetőségeit kutatja. Az Eszterházy Károly Főiskola Információs Társadalom Oktató- és Kutatócsoport (ITOK) kutatójaként több tananyagfejlesztés és kutatás meghatározó résztvevője.
Az Egyesült Államokban megkapta az AECT International Contributions Díjat, amelyet az Amerikai Oktatás- és kommunikációtechnológiai Társaság ítélt neki oda a nemzetközi kapcsolatok és az infokommunikációs műveltség elterjesztéséért kifejtett érdemeiért.

Juhász Zoltán plébános 1973. november 7-én született Ózdon. Egyszerű munkásszülők gyermekeként nőtt fel. Szülei egyetlen gyermeke, aki vallásos családban, a hit és a szeretet közösségében élte gyermekkorát. Ózdon végezte el általános iskolai tanulmányait 1980-88 között, majd a helyi József Attila Gimnázium speciális német nyelvi tagozatos osztályába nyert felvételt. Itt 1988-1992 között tanult. Közben letette az alapfokú német nyelvvizsgát 1990-ben és a középfokú „C” típusú német nyelvvizsgát 1991-ben.
Érdeklődési köre széles volt már ekkor is: német-földrajz szakos tanári pálya, védőügyvédi hivatás, a sport (különösen a futball és a kézilabda) szeretete. De 1992-ben Isten meghívására úgy döntött, hogy római katolikus pap lesz.
1992-1998 között papnövendékként elvégezte az Egri Hittudományi Főiskola tanulmányait. 1997. június 21-én diakónussá, 1998. június 20-án pappá szentelték. Mindkét szentelés az egri bazilikában történt. A szentelő érsek dr. Seregély István érsek volt.
Papi életútja a következő állomásokon át vezet mind a mai napig: 1998-99 között káplán Jászapátin (Jászszentandrás, Jászivány); 1999-2000 között Mezőkövesd-Jézus Szíve plébánián (Borsodivánka, Négyes, Tiszabábolna, Sály); 2000-2001-ben Miskolc-Diósgyőrben; 2001-04 között Egerben, a bazilikában. Plébánosi kinevezését 2004. augusztus 1-vel kapja Csernelybe (Csokvaomány, Lénárddaróc, Bükkmogyorósd). 2006-ban áthelyezik jelenlegi állomáshelyére, a Heves megyei Nagyrédére, ahol jelenleg is él, ellátja még Gyöngyössolymos és Gyöngyösoroszi településeket.
2004. szeptember 27-től az Egri Főegyházmegye ministránsügyekkel foglalkozó referense.
Világi tanulmányokban is előre haladt: 2003-ban Érsek Főpásztora az egri Eszterházy Károly Főiskolára küldi, hogy ott az informatikus könyvtáros szakon folytassa tanulmányait. 2003-2006 között szerzi meg főiskolai diplomáját; majd egy év szünet után 2007-2009 között folytatja ezt a szakot egyetemi szinten is, ahol diplomát szerez. Közben 2008-ban orosz alapfokú „C” típusú nyelvvizsgát tesz, amelynek most középfokú szintjére készül.
Jelenleg az ELTE BTK Irodalomtudományi programjának II. éves PhD hallgatója.

Az ELTE BTK adjunktusa, az Informatikai és Könyvtártudományi Intézet titkára, kari könyvtári koordinátor, a Könyvtártudományi Tanszék oktatásfelelőse, az informatikus könyvtáros BA információ- és tudásmenedzsment, illetve az informatikus könyvtáros MA üzleti információmenedzser szakirányának vezetője, az EKF címzetes egyetemi docense. Kutatási területei: üzleti információ és a könyvtárak, céginformációs rendszerek, szervezeti információgazdálkodás, vállalkozói kompetenciák az információs szakemberek képzésében, hajózási információforrások.
Szakmai önéletrajz és publikációs lista: http://konyvtartudomany.elte.hu/kiszl

Az ELTE BTK Informatikai és Könyvtártudományi Intézetének igazgatója , a Könyvtártudományi Tanszék vezetője, im­máron több mint 10 éve. 2000 óta az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola Könyvtártudományi Doktori Programjának vezetője is. Az informatikus könyvtáros BA (2004) és MA (2006) országos konzorciumának elnöke. Több könyv és szakfolyóiratokban megjelent cikk szerzője.